Elolvasnak egy plakátot
A ravasz kancellár fel-alá sétált a szobájában. Majd megállt, és azt mondta: Hm! Újra sétált, újra megállt, s megint azt mondta: Hm! Vagyis láthatóan gondolkozott valamin, a hümmögés meg olyan volt, mint a mondat végén a pont. A legvégén meg a hümmögés helyett a homlokára csapott, és azt mondta: Hát persze! Világos!
Ez a Hát persze! Világos! meg azt jelentette, hogy végre kitalált valamit. Mégpedig azt találta ki, hogy plakátokat kell festeni, meg rajzolni, s a plakátokat ki kell ragasztani, szögelni jól látható helyen! A plakátokon pedig legyen rajta a királylány, meg a fele királyság, meg a bajvívás, meg a sárkány!
Elégedetten mosolygott. Ezt jól kitalálta! Hiába, mégiscsak jó, hogy van egy ilyen ravasz kancellár a királyi várban! Mert különben minden a feje tetején állna! Mert itt van például ez a bajvívás! Igaz, hogy az öreg király kihirdette, és ezáltal érvényes is! Igen ám, de a kihirdetést nem sokan hallották, igen kevesen hallották, úgyszólván senki sem hallotta, s ha egész őszinték akarunk lenni: nem hallotta a kutya sem!
Ha pedig nem hallotta a kutya sem, nemigen terjed el a híre, s nem fog jelentkezni senki a bajvívásra! Éppen ezért kell a plakát!
Nem járkált tovább, nem is hümmögött tovább, hanem leszaladt az udvari festőhöz, és megrajzoltatta vele a plakátokat!
Mikor a plakátokon megszáradt a festék, begyújtatta a harci szekeret, odaadta a harci szekér vezetőjének a plakátokat. A harci szekér nagy pöfögéssel, csikorgással és csörgéssel kigördült a várkapun. Döcögött-zötyögött a hepehupás úton. Minden nagyobb fánál megállt, és a vezető kiszögelt egy-egy plakátot. Majd mikor a plakátok elfogytak, hazament.
A plakátok ott virítottak minden nagyobb fán.
Sokáig nem jött senki, azután egyszer csak arra dübörgött meg lépkedett Süsü és a királyfi. Süsü dübörgött, a királyfi meg lépkedett.
Megálltak a nagy fánál, és bámulták a plakátot. Süsü értetlenül hunyorgott, mivel nem értett egy kukkot se belőle, a királyfi meg felcsillanó szemmel nézte a plakátot, mivel nemcsak hogy értette, hanem egy ötlet is motoszkált a fejében.
– Mi ez? – kérdezte Süsü, s a plakátra biccentett.
– Egy plakát! – mondta a királyfi.
– Ühüm! – mondta Süsü. – És az micsoda?
– Hirdetmény! – mondta a királyfi.
– És mit hirdetményeznek? – kérdezte Süsü kíváncsian. – Talán azt, hogy elveszett egy öleb, és a becsületes megtaláló nagy jutalomban részesül?
– Nem egészen! – mosolygott a királyfi. – Bár a jutalom igaz! Figyelj, elmagyarázom!
– Figyelek! Csupa figyelem vagyok! – bólogatott Süsü. – Meg csupa fül! Meg csupa szem! Meg csupa láb! Meg csupa kéz!
– Most elég, ha csak csupa fül vagy! – szakította félbe a királyfi.
– Jó! – egyezett bele Süsü. – Mondjad!
A királyfi mondta, hogy mi van a plakáton.
– Először is itt van egy királylány! Egy gyönyörű királylány! Meg itt van mellette a fele királyság! Ezt a királylánnyal adják! Ez a hozomány!
A királyfi abbahagyta a felsorolást, s figyelmesen nézte Süsüt. Elhatározta, hogy elmondja az ötletet, ami az előbb a fejében motoszkált.
– Azt hiszem, itt az orvosság a te bajodra! – mondta, s a királylányra mutatott, meg a fele királyságra.
– Micsoda? Hol van? Micsoda? – érdeklődött Süsü lázasan. – Mi az az orvosság?!
– Az az orvosság, hogy megházasodol! – mondta a királyfi.
– Én?! – kérdezte Süsü, a biztonság kedvéért magára mutatva.
– Te! – mondta a királyfi. – Elveszed ezt a gyönyörű királylányt, és mindjárt lesz otthonod!
Süsü ránézett a gyönyörű királylány arcképére, és elbődült, sírt, zokogott, hüppögött és szipogott. Csak úgy folyt a könnye.
A királyfi meghökkent. Óvatosan kérdezte Süsüt:
– Most meg mi bajod? Mért bőgsz?!
– Mert olyan gyöhö-nyörű!
– És ezért bőgsz?!
– Nem! Hanem mert én csúf vagyok! De milyen csúf! És biztos megijed tőlem! És nem jön hozzám feleségül! – hüppögött Süsü.
Hát, ebben volt némi igazság! A királyfi töprengett, ráncolta a homlokát, majd így szólt:
– Hopp! Megvan! Egyszerű! Jól van, ne bőgj már, elmagyarázom! Figyelj!
Süsü abbahagyta a bőgést s intett, hogy figyel!
– Úgy kell viselkedned, mint egy lovagnak! Akkor majd senki se fél tőled! – mondta a királyfi.
– És hogyan viselkednek a lovagok? – kérdezte Süsü.
– Semmi az egész! Egy-két illemszabályt kell csak megtanulnod, és máris olyan leszel, mint egy lovag! Rögtön meg is tanítalak! Először is a megszólítás: Uram-királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom! Rendelkezzél fegyveremmel, rendelkezzél hű szívemmel! Mondd utánam!
Süsü gyorsan hadarta, nehogy elfelejtse a végét.
– Rendelkezzél fegyveremmel, rendelkezzél hű szívemmel, mondd utánam!
A királyfi folytatta az oktatást.
– A mondd utánamot nem kell mondani! Na most, ha idegen lovaggal találkozol, így szólítod meg: Üdvözöllek, dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad! Mi szél hozott, mondssza, erre, és mi vajon szíved terve?
Süsü megint hadart.
– Mondssza, erre, és mi vajon szíved terve?
A királyfi bólintott, hogy jól van, majd így folytatta:
– És ha a királylánnyal találkozol, kecsesen meghajolsz, és ezt mondod: Szép vagy, mint a rózsaszál, ó, te kedves királylány! Orcád piros, szemed fényes, szíved-lelked mily fenséges!
Süsü ráncolta a homlokát, úgy figyelt, nem akart elszalasztani egy szót sem! Majd hadarva visszamondta a szöveget, mint egy papagáj.
– Szép vagy, mint a rózsaszál, ó, te kedves királylány! Orcád piros, szemed, szemed…
Süsü megakadt, legörbült a szája, s keservesen elbődült.
– Elfelejtettem!
A királyfi súgott:
– Fényes, szíved-lelked…
Süsü közberikkantott:
– Tudom már! Szemed fényes, szíved-lelked mily fenséges!
S büszkén mosolygott, a képe ragyogott, mint egy réztepsi. Megkocogtatta a királyfi vállát, s halkan megkérdezte:
– És ha megházasodom, kinő a többi fejem is?
A királyfi újra visszafojtotta a mosolyát, s tűnődve válaszolt:
– Lehetséges…
Majd komoly hangon ezt mondta:
– Most pedig megtanulsz egy-két tánclépést, hogy ne gyere zavarba az udvari bálon! S akkor be is fejeztük az illemoktatást!
Megmutatta Süsünek a tánclépéseket, majd óvatosságból felmászott egy sziklára.
– Rajta! Egy-két-hár! – nógatta Süsüt.
Süsü nekilendült, tipegett-topogott, s egy pillanat alatt letaposott mindent a környéken. De a királyfi jó magasan ült, s nevetve biztatta Süsüt:
– Nagyon jó! Nagyon jó! Most visszafelé!
Süsü visszafelé forogva is letaposott mindent.
|
Zeneszöveg:
Mese:
Más:
|