Süsü Fan Club


Mit játsszunk?

Elvonultak a szüretelők, kiürült a vár. Csend lett, nagy csend, csendben lapultak az utcák, a házak.
Süsü biztatóan szólt fel az ablakban könyöklő kiskirályfinak.
– Egyedül maradtunk! De ne félj, amíg engem látsz!
– Nem félek! – válaszolta bátran a kiskirályfi.
– Akkor jó! – nyugodott meg Süsü.
Nézték egymást mosolyogva, fürkészve, majd a kiskirályfi szólalt meg először.
– Kimehetek?
– Kijöhetsz! – mondta Süsü.
– De hát kint süt a nap! – mutatott az égre a kiskirályfi, mert ő még jól emlékezett, hogy mit tiltottak, és mit parancsoltak meg neki.
De Süsü csak nevetett.
– Az a jó! Az áldott napsütés!
A kiskirályfi óvatos volt, nem tudta még, hogy mennyit enged meg Süsü.
– Ne üljek előbb egy fél órát a trónon?
– Ráérsz akkor ülni, ha elfáradtál! – mondta Süsü.
A kiskirályfinak felcsillant a szeme, látta már, hogy nagyon jól megértik egymást!
– Futhatok is? – kérdezte.
Süsü bólintott. A kiskirályfi lerobogott a lépcsőn, le az udvarra, megállt Süsü előtt lihegve.
– Teljesen kimelegedtem! Nem baj?
– Nem baj! – legyintett Süsü. – Majd egy jó kis szellő lehűt!
– Elmondjam az egyszeregyet? – ajánlotta a kiskirályfi.
– Mondjad! – bólintott Süsü.
A kiskirályfi éneklő hangon belekezdett.
– Egyszer egy az egy, kétszer egy az kettő, háromszor egy az három, négyszer egy az négy, ötször egy az… Hogy van tovább?
Süsü mentegetőzve válaszolt.
– Nem tudom! Én nem jártam iskolába!
– Vívni tudsz? – tört le egy vesszőt a kiskirályfi és vívóállásba ugrott.
– Ó, azt tudok! Azt nagyon tudok! – mondta Süsü mosolyogva. – Ismerek minden trükköt és fogást, vágást és szúrást! Támadást és menekülést! Érj utol, ha tudsz!
Süsü megiramodott, futott, futott körbe a szökőkút körül, nagyokat rikkantgatott. A kiskirályfi üldözte, kergette körbe-körbe, míg jól el nem fáradtak, s lihegve leültek.
– Megfogtalak! Add meg magad! – kiáltotta a kiskirályfi.
– Megadom, kegyelem! – nevetett Süsü. – Te győztél!
A kiskirályfi Süsünek szegezte a vesszőkardot.
– Mondd, hogy én vagyok a legbátrabb!
– Te vagy a legbátrabb! – ismerte el Süsü.
– Mondd, hogy én vagyok a legerősebb! – követelte a kiskirályfi.
– Te vagy a legerősebb!
– Mondd azt, hogy sárgarigófészek! – kacagott a kiskirályfi.
– Sárgarigófészek! – nevetett Süsü.
Mikor jól kinevették magukat, a kiskirályfi Süsüre nézett töprengve.
– És most? Mit játsszunk?
Süsü vidáman méregette a kipirult arcú kiskirályfit, majd így szólt.
– Mit, mit? Hát háborúsdit! Az az igazi játék! De előbb meguzsonnázunk! Üres gyomorral nem lehet háborúsdit játszani! Tudok itt a közelben egy-két jó vadkörtefát! Szereted a vadkörtét?
A kiskirályfi bólogaott, hogy szereti, bár még soha nem evett. De nem baj, mert ha Süsü is szereti, biztosan finom!
Elindultak a vadkörtefához. Süsü a várkapura kiakasztotta a táblát, amely a kapusfülkében lógott. A táblára az volt írva, hogy

Zeneszöveg:

Mese:

Más:


Főoldalra



Az oldalka tulajai: HW & Bötty
El lehet érni minket itt: susufanclub@gawab.com